’’Dubai…1994
Canada…2004
Tokyo…2005…’’-olvasgattam egy gyűrött papírt,amin az anyu írása volt.Néhány utázsunk dátumai voltak rajta.Raven vagyok 16 éves.Hazudnék,ha azt mondanám Los Angelesben lakom.Igaz,van ott egy hatalmas házunk de sose vagyunk otthon.Mivel amolyan világjárók vagyunk.Körbejártuk már a fél világot ..most éppen Szibériában töltjük az utolsó napot.
Lassan pakoltam össze a cuccaimat és igyekeztem nem kinthagyni semmit.A következő uticél Egyiptom,de elötte kis kitérőt teszünk hazáig míg kicseréljük a ruhákat.Mivel Szibéria kicsit hűvösebb,mint Egyiptom.Már nagyon vágyom egy kis meleg napsütésre és kis napozásra.Itt a jéghidegben,kereken egy hónapja vagyunk.Mire összepakoltam mindent,már este 10 fele járt.Anya benyitott az ajtón:
-Kincsem kész vagy?-kérdezte,talpig bundába öltözve.
-Igen.-mondtam és a bőröndömre mutattam.Ő csak bólintott egyet,majd elhagyta a szobámat.Nemsokára apa jött a csomagjaim után és elvitte őket az autóig.Még utolsó pillantásokat hagytam a hideg szoba falain,majd még búcsút vettünk az emberektől.Beültünk az autóba és elindultunk a repülőtér fele.A vérem csak úgy forrott bennem és egyre nagyobb mosoly ült ki arcomra.Mikor apa leállította a motort örömömben egyből kinéztem az ablakon,megpillantván a kis repülőteret….
nagyonjóó^^
VálaszTörlés