Alig fért el rajta pár repülőgép.Az egész légkör az én boldogságommal volt tele.Kiszálltunk a kocsiból és mindenki a saját csomagjával elindult a recepció fele.Ide elég kevesen utaznak tehát nemnagyon voltak.Hamar elintéztük a becsekkolás majd egyenesen a gépre szálltunk fel.A csomagokat elraktározva elindult a gép.
Lassan telt minden perc és másodperc,mialatt és majd kibujtam a bőrömből.Pár perc múlva nehezedni kezdtek személyaim és lassan lecsukódtak.Mély álomba merültem.Talán jó két-három óra után apa bökdösött.
-Miaz?-kérdeztem álmosan.
-Megjöttünk.-közölte és felállt a helyéről.Én is felültem,de a gép már üres volt.Majd hirtelen felfogtam mi is történt.HAZAJÖTTEM.Egyből felpattantam a helyemről és mint egy hurrikán tiportam ki a gépből.Leszaladtam a lépcsőn és lefeküdtem a hatalmas reptér forró aszfaltjára.
-Los Angeles!!-kiáltottam és párat fordultam.Sok szúros tekintetet éreztem magamon,de valahogy nem érdekelt.Hallottam,ahogy apa dübörgő lépteivel közeleg,háta mögül pedig tompa kopogások közeledtek.
-Rave.-nézett apa csillogó szemeimbe.-Kelj fel a földről.-mondta és keresztül lépett rajtam,majd elindult a kisbusz fele,ami egész az reptér épületéig vitt.Majd anya hajolt felém és a kezét nyújtotta:
-Gyere.-mondta és nevetett egyet.Felhúzott a földröl és kézen fogva elindultunk mi is a kusbusz fele.Felszálltunk,az meg padlógázzal indult neki.Már-már sírtam izgalmamban.Nemsokára kivehettük a csomagjainkat és az egyéb papírmunkát is elintéztük.Majd apa egy régi jóhaverját Carlost(ejtsd:Kárlosz) kérte meg,hogy hozza oda a kocsinkat.Nemsokára szemeim elött parkolt a hatalmas fehér Rolls Royce.Én voltam az első aki beült.Majd anyáék.Lassan beindult motor én pedig összekulcsolt markokkal ültem.Izegtem-mozogtam és nem bírtam nyugodtan megmaradni a fenekemen.
-Ülj már veszteg.-szólt apa.
-De..-próbáltam mondani d ehirtelen leállt a motor.Kinéztem az ablakon és...
